Chiao, Vég!

Hello. Ha igaz, amit a maja naptár mutat, ma vége a világnak.
Szeretném megköszönni azoknak, akik legalább egy bejegyzésemet elolvasták, és azoknak is, akik nem. Köszönöm a szüleimnek, a nagycsaládomnak, a barátaimnak, azoknak, akik megpróbáltak erre az életre nevelni, a tanáraimnak, az osztálytársaimnak, az ismerőseimnek és mindenkinek, aki bármilyen kicsi hatással is volt a lelkem vagy testem fejlődésére. Köszönöm Masashi Kishimotonak, Kubo Titenek és az összes mangakának és anime-rajzolónak, J.K. Rowlingnak, J.R.R. Tolkiennek és az összes írónak, Petőfi Sándornak, Ady Endrének és az összes költőnek, Munkácsy Mihálynak, Márkus Csabának és az összes festőnek és grafikusnak, és minden művésznek.
Nem tudom, nem tudhatom, hogy tényleg eljön-e a világvége, de úgy érzem, valaminek történnie kell. Hogy minek? - Ezt sem tudom. Hiszem, hogy a világ egyszer, visszanézve erre a napra tudni fogja, hogy mi értelme volt.
Lehet, hogy csak a jellemfejlődéshez kell. Majd kiderül.
Viszlát, tényleg köszönök mindent! Még annyi mindent akarok írni, de úgyis fölösleges. Végülis az lenne az értelme, hogy megemlékezem emberekről vagy dolgokról, azt pedig magamban, a ködös tájat bámulva az ablakomból is megtehetem.
Habár igazán kár, mert még sok dolgot megcsinálhatnék. De így legalább marad a csönd, és nyugalom. :)
Viszlát egy másik világban!